Szabó Attila: Az Én, a szabadság és a szellem

A Tarot Nagy Arkánumai, mint az Én-beavatás fokozatai

Megvásárolható a szerzőtől!

Könyvajánló

Korunk aktuális szellemi beavatása az Én-beavatás, amely nem választható el a szabadságtól. Az Én az ember szellemi valója, az istenlét egy szikrája az emberben, amely a Szellem Evolúciójának jelenlegi új irányát képviseli és valósítja meg. Ez a szabad és morális Új Ember létrejötte bennünk, amely nélkül az eljövendő Új Világ sem alakulhat ki. A tarot 22 nagy arkánumát jelentősen újraértelmezve, sorrendjük titkára fényt derítve a szerző e rejtélyes képeket nem jóslási eszközöknek tekinti, hanem az emberi Én-fejlődést bemutató okkult ábráknak, amelyek a spirituális Belső Út egyes szakaszain ránk váró alapvető felismeréseket és cselekvéseket jelképezik. A könyv e téma mellett a szellemihez való viszony újszerű formáit keresi, egy modern, az Énből kiinduló ezoterika legfontosabb alapeszméit, amelyek alapján körvonalaz egy spirituális, a szabadságra és a moralitásra épülő emberfogalmat, illetve világszemléletet. Ehhez kapcsolódva a tarot titokzatos világának és szellemi mondanivalójának megítélésében is egy egészen új perspektívát nyit meg.

A szerző elérhetősége

Szabó Attila
E-mail: szaboattila999@gmail.com

első borító hátsó borító

Előszó

E könyv az ezoterika területére merészkedik el, ahol egyik legfőbb célja egy új emberfogalom keresése, amely méltó lehet magához az emberlényhez és amely kifejezi saját megváltozott korunkat is, annak új szükségletét, öntudatát. Mert sem a tudományos, sem a hagyományos vallási világkép nem ad igazi emberfogalmat, az ember lényének egy olyan leírását és értelmezését, amely alapul szolgálhatna egy valóban emberi világ megteremtéséhez. Úgy tűnik számomra, hogy ehhez a modern ezoterikának is hozzá kell járulnia, amely racionális, világosságra törekvő gondolkodása mellett az ember szellemi lényét is hangsúlyozza, így egy újabb, egy harmadik utat villant fel a tudomány és a vallás között állva, hogy az ember mivoltát, létezése értelmét érthetően megfogalmazza. Ebből a nézőpontból és e témát kutatva igyekeztem egy összefüggő képet felvázolni az Emberről mint szellemi (kozmikus) és földi lényről.

Ez azonban könyvemnek tartalmilag csak az egyik oldala. A másik a tarot, ennek huszonkét nagy arkánuma (az első 22 színes ábra), amelyet nem a jóslási értelemben tárgyalok, hanem az ún. Belső Út, a szellemi és morális fejlődés tükrében. A tarot nagy arkánumait az Én-fejlődés alapján követem végig, újraértelmezve nemcsak az egyes képek jelentését, hanem magát a tarot-t is (beleértve ebbe a képek átnevezését és a képek adott sorrendjének megvilágítását). A tarot valójában a modern Én-beavatást foglalja magában, ezt rejtették bele az európai újkor hajnalán, az Énnek azt a belső, önteremtő útját, amely a XX–XXI. század idején vált igazán aktuálissá, létrehozva magunkban a szabad és morális Új Ember minőségét. A tarot nagy arkánumain végighaladva képszerű formában ölt alakot és egyúttal teljesen gyakorlati ábrázolásban jelenik meg az „okkult” emberfogalom. Könyvem tehát egyesít két szempontot: egy ezoterikus világképbe ágyazott emberfogalom vázlatát és a tarot Én-beavatásának gyakorlatát.

Végig az a szándék vezetett, hogy egyfelől a jelenkor alapvetően materialista irányultsága közepette érthetővé, elfogadhatóvá tegyem a szellem fogalmát és valóságát az emberben és a világban, talán még azok számára is, akik többnyire bizalmatlanok a lét spirituális szemléletével szemben, másfelől valamiképpen megalapozzam, a valóság részeként mutassam meg a moralitást, amely nem valami soha meg nem valósítható ideál az ember számára, hanem éppenséggel az emberi lény legalapvetőbb oldala, amelyet ha végleg elveszítene magából, megszűnne ember volta is. Írásom egy morális világkép kifejtése is, valójában ennek érdekében tárgyalom a különféle ezoterikus témákat és okkult összefüggéseket benne.

A könyv végső üzenete maga az az emberkép, amely egy szabad és morális emberrel számol a létben, és az a felismerés, hogy az ember belső teremtő tetteitől függ az elkövetkezendő már nem természeti, hanem szellemi evolúció. A szabadság most kezdődő, a Káli Júgát követő új korszaka egyúttal az ember morális lénnyé válásának is ideje, amely már egy új, egy morálisabb emberi világ megteremtésének lehetőségét hordozza magában.

Írásomban kifejezetten egy ezoterikus világkép kifejtésére törekedtem, illetve ilyen irányban kerestem a lét valamilyen magyarázatát. Ez azonban nem az ismert vallási (a keleti, vagy a keresztény) világkép, mert ettől éppúgy elhatárolódik, mint a materialista, tudományos világképtől. (Ez különösen az átértelmezett Krisztus-fogalomra, Krisztusnak egy szellemi-kozmikus evolúcióval való összekapcsolására érvényes, amelyet könyvem harmadik részében tárgyalok részletesebben.) A legtöbb érintkezési pontot Rudolf Steiner antropozófiájával találtam, de ez inkább csak kiindulás volt számomra, nem pedig egybeesés.

Nem titok, hogy az ezoterikus, szellemi világképet nem lehet „bizonyítani”, hanem csak kijelenteni, felmutatni. Ennyiben inkább „eszme”, vagy „gondolat-rendszer”, és nem „tudományos tény”. Ettől azonban nem feltétlenül téves vagy hazug. Mert éppúgy lehetséges, hogy igaz, és hogy valamilyen valóságot fejez ki, még ha ezt nincs is mód közvetlenül, vagy a szokott módon bizonyítania. Maga a rejtélyes tárgya olyan, amely túl van a tapasztalaton, az érzékszervek által nyújtott világon, sőt bizonyos fokig túl van az értelmen is, az értelem által megragadható létsíkon. Létezését azonban mégsem lehet minden kétséget kizáróan tagadni.

A létben az ember észlel, avagy érez egy olyan „misztériumot” is, amely messze nagyobb léptékű és jelentőségteljesebb, mint az általunk belátható és érthető világ. Amikor olyan szavakat használunk, mint lélek, tudat, személyiség, sors, mindenség, amikor ott állunk egy emberi lény születésénél, egy másik halálánál, amikor hallgatunk valamilyen Bach-zenét, vagy amikor egyáltalán maga az emberi lét mélységes rejtélyességével, eddigi – valljuk be – tisztázatlanságával szembesülünk, akkor felvillan bennünk, hogy itt valamiképpen többről van szó a tudomány által adható válaszoknál, és nem elégít ki bennünket, ha a tudomány magabiztosan tagadja ezek létezését, vagy fizikailag-biológiailag magyarázza. A szellemi létben való hit minden erőfeszítés ellenére sem kiirtható. Lehetséges, hogy van egy szellemi világmagyarázat is. De minthogy ez a másik dimenzió „objektíven”, érzékszervileg nem észlelhető, azért csak egy „okkult” világkép nyújtható róla, megismerésének eszköze nem a műszeres kísérlet, hanem az intuitív gondolkodás. Nagyon is elképzelhető, hogy ez is egy érzékszervünk. Csak éppen nem fizikai, hanem szellemi. –

Bizonyos okoknál fogva szükségesnek érzem, hogy előzetesen némi áttekintést adjak e könyv tartalmáról és felépítéséről, megkönnyítve az Olvasó tájékozódását benne.

Az ember szellemi lénye és magasabb Énjének ébredése című – mintegy bevezető szándékú, ezért egyes témáit tekintve csak rövidre fogott és a bővebb magyarázatokat későbbre hagyó – első fejezetben a tarot egész gondolatkörének megalapozásához felvázolok egy ezoterikus emberfogalmat, amelyet egyúttal összefüggésbe hozok a tarot-val, miközben ez utóbbit is általánosan jellemzem.

A beavatás tarot-ja. A tarot újraértelmezésének igénye című fejezetben az eddigi tarot-fogalom problematikusságát taglalom, és kifejtem a tarot kapcsolatát az Én-beavatással. Kitérek a képek sorrendjének megfejtetlenségére (hiszen a tarot 22 színes ábrája meg van számozva), ami pedig lényeges szempont a Belső Út egymásra következő fokozatai tekintetében. – Korunk nagy szükséglete egy új tudatminőség megteremtése. Ennek létrejöttét szolgálja a tarot beavatása is.

A tarot című fejezetben a 22 nagy arkánum (mint nevük is mondja: „nagy titok”) ezoterikus jelentésének számos vonatkozásban újszerű értelmezése található, amelyek könyvemben már egyértelműen a belső Én-fejlődés menetét, egyes állomásait fejezik ki. Ennek alapján új elnevezéseket adok a képeknek, amelyek így egy logikus egymásutániságba rendeződnek tartalmilag. Ebben a részben a 15. képnél – amelynek hagyományos elnevezése: „Az Ördög” – beillesztettem egy hosszabb tanulmányt A Gonosz eredete és kozmikus szerepe címmel.

A következő kisebb fejezetekben a képek egyes lényegbevágó részleteit vizsgálom, ily módon még kiegészítve az egyes képek jelentését és mondanivalóját, bizonyos elterjedt félreértéseket, illetve a képek egymással való összefüggéseit tárgyalom, majd pedig a képek térbeli elrendezését mutatom be, ahogyan elhelyezkedhettek a „Beavatás Termében” körben a falon felfestve valahol, valamikor.

A szellemi belső fejlődés szerkezete című fejezetben a nagy arkánumokat immár mint összefüggő láncolatot, célirányos utat és belsőleg logikus előrehaladást írom le, felfedezve azt is, hogy a képek bizonyos csoportokban követik egymást, ami által jól átlátható szakaszokra oszlik az emberi Én belső szellemi fejlődése.

Ezek után A szabad és morális Én új korszaka című fejezetben egy modern és „mégis” szellemi világkép ábrázolását kísérelem meg, egy az Énből kiinduló ezoterika legfontosabb eszméit vázolom fel, amelynek két legfőbb pillére a szabadság és a moralitás. E részben korunk nyelvén és szemléletmódja alapján (amely nem feltétlenül materialista) megfogalmazok bizonyos alapvető ezoterikus kérdéseket és témákat a világról és az emberről, amelyek a mi időnkben már radikálisabban merülnek fel.

A Régi Világ és az Új Világ című zárófejezet egy „meglepetést” tartogat, egy 23. kép elemzését, utolsó oldalain pedig utalok korunk „kozmikus titkára”, az ezoterikus világszemlélet általam leglényegesebbnek tartott üzenetére. –

A könyv egésze egy szellemi beavatásfolyamat előrehaladó menetét is tükrözi, amely 3 részre tagolódik, 3 szintben fejeződik ki:

I. szint: A felkészülés. (Az első két fejezet.) A szellemi nézőpont körvonalazása. Az énünk előkészítése (még inkább csak fogalmilag) a Belső Útra. – Elméleti fok.

II. szint: A megküzdés. (A tarot-fejezetek.) A belső szellemi erők mozgásba hozása, aktivizálása. A személyes-énszerű behatolás a szellemiségbe, a belső tudati falak áttörése. A Belső Út. – Gyakorlati fok.

III. szint: A felelősség. (Az utolsó két fejezet.) Az Új Ember látószögéből való rátekintés a világra, az emberre és a szellemiségre. – Akarati fok.

Az emberiség az elmúlt századokban átélt egy intellektuális ébredést. Most egy morális ébredést kell átélnie.

„Az ember a lét titkaiból csak olyan mértékben részesülhet, amilyen mértékben megjelenik benne a morális tudat. A moralitás tehát kihat a megismerésre is! Ha ugyanis immorálisan birtokolja valaki a lét titkait, azzal csak magára hoz veszélyt és pusztítás lesz a végeredmény. A Kozmoszban hatalmas szellemi erők vannak, és csak a morálisan vezetett megismerésnek sikerülhet, hogy nem fordítja maga ellen azokat. Az önzés végül is nem boldogulhat a lét nagy erőivel, és csak zűrzavart hozhat rájuk. Ezért az embernek jelenleg csak egy primitív ismeretszintje van a szellemi világról, és a lét igazi nagy titkait nem ismeri és általában még nem ismerheti. Hogy ebben fordulat következzen be, ahhoz a morális fejlődésére lenne szükség, egy belső szellemi átalakulásra, amely azonban hosszú és fáradságos utat jelent.” Rudolf Steiner

Az Ember missziója valójában szellemi természetű. Erre sem a tudomány, sem a vallás nem ad igazi magyarázatot. Az előbbi inkább tagadja, az utóbbiból pedig egyszerűen hiányzik (csak Istennek van missziója). A „tudatváltás”, a jövő tudata – a beavatás – az lenne, hogy az Ember szellemi (kozmikus) missziójára ébredünk rá, amit mindenki feladatként ott hordoz magában, a saját Énjében, és ezt a tudatot be is hozzuk a hétköznapokba. Az Ember e küldetése: a világ morális megváltása, morális átformálása a szabadság talaján. Ezt fejezi ki az Új Ember és az Új Világ fogalma. A tarot rejtett (és félreértett) tartalma, a nagy arkánumai által történő beavatás, az Én-beavatás végső célja valójában ez.

„Mielőtt az ember a mai tudatához eljutott volna, egy álomszerű szellemi látás állapotában élt. Érzékelte a szellemi létet, de csak úgy, ahogyan álmában lát az ember valamit. Ez volt az emberiség tudatának ősállapota. Az egyes embernek alig volt önálló Énje, ezért még beleolvadt a szellemi világba. Csak önmagán kívül tapasztalhatta magát a szellemit, ezért ha kapcsolatba akart lépni vele, akkor nem maradhatott meg saját bensejében, hanem ki kellett lépnie magán túlra, a szellemi világba. Az emberi Én azonban idővel minél inkább kifejlődik bennünk, annál inkább már önmagunkban is megtalálhatjuk a szellemit, és már nem csak rajtunk kívül lehet és kell azt keresnünk.” Rudolf Steiner

A Mennyország „üres”! –
Mert aki oda való,
az lent van a Pokolban:
segíteni az ott levőknek,
hogy ők is kijussanak onnan.